Bombolone: Érzelmek kavalkádja a konyhában, avagy egy új kísérlet részletei

Volt már olyan Veletek, hogy valamire nagyon készültetek, lelkesen terveztetek, teljes erőbedobással belevágtatok... aztán semmi nem akart sikerülni... jöttek a nehézségek, egyik a másik után... de kitartottál, nem vesztettél a lelkesedésedből, újra nekifutottál... és még így is alig bírt összejönni? Na, ez történt velem hétfőn.

Emlékeztek, hogy milyen idő volt? Dörgésre ébredtünk, egész nap be volt borulva volt és zuhogott. Én viszont "a Nap gyermeke" vagyok, és hacsak nem gubózhatok be a kanapéra egy jó film elé ilyen időben, akkor bizony nem tudom nagyra értékelni az egész napos eső hangulatát.

Na, de kezdjük az elején. Van nekem egy nagyon kedves barátnőm, több is persze, de csak egy ünnepelte közülük most a születésnapját. Lévén, hogy egy igen kerek évszámhoz ért, e jeles nap alkalmából egy személyre szabott, extra tortát álmodtam meg neki. Bár minden tortára felkészülök, átgondolom, képeket és 'tutorialokat' keresek hozzájuk a neten, de most különösen készültem, hiszen kissé elrugaszkodva a megszokottól, ezúttal egy csokoládé csodát, egy különleges kreációt szerettem volna alkotni. Semmi fondant, semmi figura, hanem klasszikus csokiburkolat, mintás csokidíszek...

Tudni kell, hogy az ünnepelt barátosném, nevein nevezve: Bogi, Bogár, Bogato, nem mellesleg a Bombolone névadója, szóval annak idején együtt álmodoztunk egy olyan kis cukrászüzemről, ahol én a tortáimat alkothatom, ő pedig mennyei bonbonokkal kézműveskedik. Ami késik, nem múlik! ;) E mámorunkban néhány évvel ezelőtt az ő ötlete nyomán vettünk részt Bobojkánál egy bonbon-készítő tanfolyamon, ami számomra mérföldkő volt. Erről már írtam korábban is, hiszen itt ismertem meg olyan különleges ízesítéseket, mint a kardamomos fehércsoki, a szerencsendiós vagy éppen levendulás étcsoki, mindezek ganache formájában töltelékként elkészítve. Innen már csak egy ugrás volt, hogy ezeket valahogy tortákba öntsem. Jártunk aztán együtt édesség fesztiválon is, ahol tovább bővítette az íz-élményeimet, mert muszáj volt megkóstolnom vele a sós-karamellás bonbont, illetve a macaront. Így aztán ezeket akartam mind összegyúrni egy tortába, hiszen az ő kedvencei, amik pedig fontos változást hoztak az én tortás világomba is.

Így nézett volna ki eredetileg:

-Francia expressz csokis piskóta gluténmentes változatban

-Sós-karamellás csokikrém

-E kettő finomság összetöltve

-Csokoládé glazúrral leöntve

-Mintás csokilapokkal és formákkal,

-Kardamomos fehércsokis bonbonokkal és

-Levendulás csokikrémes macaronokkal díszítve

Na, ehhez képest lett:

-Trüffel csokis piskóta gluténmentesen (ez a kedvenc trüffelkrémemhez tartozó eredeti tészta a Nagy Csokoládé Könyvből)

-Kardamomos fehércsokikrém

-Bazsalikomos málnakrém

-Ezek rétegesen összetöltve

-Csokoládé glazúrral* leöntve

-Mintás csokidíszekkel

-Sós-karamellás bonbonokkal és

-ehető aranyporral ékesítve

Hogy mi történt közben? Az első baljós jel az volt, amikor reggel a vadiúj konyhagépemre nem bírtam felapplikálni a habverő fejet. Utána alig bírtam bekapcsolni a sütőt. Három év alatt harmadszorra megy tönkre az órája, ami nélkül viszont nem is működik, de új készüléket nem adnak, amíg tart a garancia... tehát évenként egyszer besülök vele, remek!

Nem macaronnak látszó valami

Gondoltam, hogy kezdek a macaronokkal. Nem éppen egy egyszerű édesség, de nagy naivan azt gondoltam, hogy ha egyszer már sikerült, rögtön elsőre, akkor menni fog most is. Mintha soha nem hallottam volna még azt a mondást, hogy kezdőké a szerencse, hát pedig de! Olyan masszív lett a tésztája, akárhogy kevertem nem terült, tehát már sütés előtt láttam, hogy ebből nem lesz igazi francia sütike. Oké, baki 1, nem vész. Közben persze elkészítettem hozzá a levendulás csokikrémet, ami szintén nem lett tökéletes elsőre, de azt egy kis turbózással (tejszínben felforralt levendulavirágok leturmixolása és leszűrése) simán megoldottam. Gondoltam, hogy másnap, még lesz időm, újra nekiugrok a macaron tésztájának. Mindeközben bekevertem a piskótát, az szépen sült a sütőben, aminek nem mertem az időzítőjéhez nyúlni ugyebár. Közben egy új karamell recepttel próbálkoztam. Baki 2, üvegestül kuka. Gusztustalan egy darab lett, ahogy barnásan a folyékony és szilárdabb része szétvált. Oké, nem gond, akkor inkább csinálom úgy, ahogy szoktam. Ez siker. Tészta kész, hadd hűljön. Közben ebédszünet. A macaronos csalódottságomból összetápászkodva, teli pocakkal és egy nagy levegővétellel nekiálltam csokit olvasztani, temperálni és kapszulákat önteni az egyik szuper kis formámba. Leöntöttem továbbá a transzferfóliát, mintáztam, hengerre fektettem... úgy tűnt, hogy legalább ez siker. Később persze már láthatóvá vált, hogy a temperálás nem volt jó (kéne egy márványlap :-/ ), hiszen a csoki foltos lett, bár kitűnően szilárdult vissza szobahőmérsékleten. Ezek a foltok nem aggasztottak, mert a transzferfólia mintájától illetve a bonbonformába hintett ehető aranyportól úgysem lesz feltűnő. Na, nem mintha a transzferfólia mintája tökéletesen ráolvadt volna a csokira... kis

baki 2 és 1/2. Ám még hátra volt a bonbonok betöltése és a talpalás. Közben elkészítettem a bonbontölteléknek való kardamomos fehércsokit is. Miután a piskóta kihűlt, elérkezettnek láttam az időt, hogy összeállítsam magát a tortát. Nos, ez a piskóta bár sűrű és mennyei finom, nem igazán bírta el a szintén sűrű, masszív karamellás krémet. Óriás baki 3, amire aztán igazán nem számítottam, márpedig kenés közben eltört a torta!!! :'( Na itt, már a könnyem is kicsordult, mert eddig azért kitartottam, de ezzz...??? Hogy az a ...!!! Azt hiszem ez volt az a pont, amikor hívtam a Balfékcukrász lelkisegély-szolgálatot, azaz a férjemet. Elpanaszoltam az egész napos bénázásomat, aztán megbeszéltük, hogy leülök szépen, újratervezem a dolgokat, listát küldök és ő bevásárol hazafelé. Várakozás közben felkockáztam a széttört tortát és így süteményként, a férjem kollégái részesültek belőle másnap. Szerencsére ők örvendve fogadták. :)

Az új verzió szerint immáron a bonbonok nyerték el a sós-karamellás ízesítést, így harmadjára is nekiálltam karamellt főzni. Ez szerencsére sikerült, úgyhogy némi hűlés után, betöltöttem és letalpaltam a bonbonokat, majd imádkoztam, hogy könnyedén kipottyanjanak a formából. Szerencsére ez is sikerült. Juhééé!!! :)

Este fél7 tájékán bekotyvasztottam az új piskótát, az újragondolt tervnek megfelelően megfőztem a málnakrémet és nem győztük pucolni a kardamommagokat, hogy végre lenyomja a fehércsokit és érezni lehessen az ízét. Ezzel aztán végére is értem ennek a balszerencsés napnak. Torta még sehol, de reménykedtem, hogy lesz mit vinnem az ünnepi meglepi vacsira.

Kedd reggel már szebb, napsütéses időre ébredtünk. Első körben befejeztem a krémeket (a bazsalikom egy picit megszaladt) és összeállítottam a tortát. Dermesztés után leöntöttem a csokiglazúrral. Ez legalább elsőre sikerült, ugyanis közben túl voltam a második macaron próbán is, ahol megint csúfosan elbuktam. :( Ugyanúgy iszonyat kemény lett a tészta és halvány fogalmam sincs, hogy miért, mit csinálhattam máshogy régebben, amikor először csináltam.

Izgultam már amiatt is, hogy ez a krémkombó vajon a piskótával együtt finom lesz-e vagy mindenkinek torzulni fog esetleg az arca.

Végül azonban feltettem a tortára a csokidíszeket, a bonbonokat, némi ehető aranyport hintettem rá és egész pofás lett az eredmény. Ha egyből ez sikerült volna, ha egyből ilyennek tervezem, akkor még büszke és elégedett is lettem volna... de hát az érzelmi kavalkádban már ugye elvesztem. Arról nem is beszélve, hogy a sok karamell és ilyen-olyan csokikrém kóstolgatás miatt már szinte az ízeket sem éreztem.

A jó hír viszont, hogy az én drága barátnőmnek nagyon ízlett és tetszett, és hát ez volt a lényeg! Bár azért örömmel tölt el, hogy a többiek is jó ízűen falatoztak belőle. :)))

Utólagos +jó hír, hogy bár a macaronomnak köze nincs az igazihoz, olyan mintha kis marcipán tallérokat sütöttem volna. A levendulás krémmel csak azért is betöltött néhány darab viszont azt találta művelni, hogy elvesztette ragacsosságát és egész ehető kis falatkává vált. Mondjuk azért felejthető élmény, de legalább fogyasztható... valamilyen másik fantázianéven. ;)

És befejezésként, ha voltál olyan drága és kitartó olvasó, hogy eljutottál idáig, akkor következzen 2 recept, mivel ebből az egész nagy akcióból mindössze ezek voltak újdonságok.

Trüffel piskóta

Hozzávalók:
5 dkg csokoládé (sztem simán mehet bele 15 is ;)
10 dkg vaj
fél vaníliarúd kikapart belseje (vagy egy kupaknyi vanília kivonat)
késhegynyi só
5 tojássárgája
4 tojásfehérje (sztem nyugodtan mehet bele az 5. is)
11 dkg cukor
9 dkg liszt (ez esetben gluténmentes)

Elkészítés:
Vízfürdőben megolvasztjuk a csokoládét, hozzákeverjük a puha vajat, a vaníliát és a sót. Az egészet elektromos habverővel habosra keverjük. Egymás után hozzáadjuk a tojások sárgáját. A tojásfehérjét közben kenhető, de nem túl kemény habbá verjük a cukorral. Összevegyítjük a két masszát, majd óvatosan beleszitáljuk a lisztet. Eredetileg külön-külön 5 lapot sütünk a masszából, 24 cm-es méretben. Egyenként a 210°C-ra előmelegített sütőben 9 perc alatt sütjük készre. Én a szokásos módon kibélelt tortakarikába (kb 18 cm-s) öntöttem az egész tésztát és ahogy a piskótákat szoktam, 165-170°C körül 45-50 percig sütöttem. Tűpróbával azért ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e.

Csokoládé glazúr (a recept Praliné Paradicsomból származik)
Hozzávalók:
130 ml habtejszín
20 g cukor
20 g akácméz ( én glükóz szirupra cseréltem)
125 g étcsokoládé

A habtejszínt, a cukrot és a glükóz szirupot forrásig melegítjük, majd hozzáadjuk a felaprított étcsokoládét, és kézi habverővel egyneművé keverjük. Langyosra hűtjük, majd viszonylag gyorsan dolgozunk vele, ugyanis a hűtött tortán hamar elkezd dermedni. A tortát tehát egy rácsra helyezzük, majd a torta tetejére és körben a szélére öntjük a glazúrt, hogy minél jobban le tudjon folyni az oldalán. Egy kis spatulával, gyors mozdulatokkal belülről a széle felé elkenjük a glazúrt. Kenhetjük az oldalát is, hogy ne maradjon hézagos, ám a dermedés miatt itt már látszódhatnak a spatula nyomai. Ez nem baj, csak ha tükör sima borítást szeretnénk, akkor nagyon gyorsan kell dolgozni. Legközelebb én is jobban fogok igyekezni. :)

Érzelmek kavalkádja a konyhában, avagy egy új kísérlet részletei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés

Galéria

Cimkék

Szösszenet magamról

Blogarchívum

Partnerek